A pszichológia lényege, hogy segítsen megérteni és egyszerűbbé tenni az életet. Rámutat mi irányítja a viselkedésünket, mi befolyásolj a gondolkodásunkat, hogyan működünk valójában.
1. A környezet befolyásolja és formálja a gondolkodásodat (Bandura, 1977)
Ami rendszeresen kitölti az idődet, amit minden nap hallasz, olvasol, nézel, idővel általánosan elfogadottá, normálissá válik számodra. Ha a környezet toxikus, vagy sivár, a gondolataid is azzá válnak.
Mik lehetnek ezek: napi hírek, közösségi média valótlanságai, reklám manipulációk, kritikus megmondó emberek, mérgező kapcsolatok, rendezetlen mikrokörnyezet, és számos hasonló.
Amire figyelünk, azzá válunk.
Vedd körbe magad tiszta, szép, kedves, felemelő dolgokkal, értékes tartalmakkal, szép zenével, biztonságos, szeretetteljes kapcsolatokkal.
2. Az emlékeid nem a teljes valóságot jelentik (Kahneman, Fredrickson, 1993)
Az emberi emlékezet nem objektív valóság, hanem egyfajta szelektív történetmesélés. Az agyad nem jegyez meg mindent, általában csak az élmény végét, illetve a kiemelkedő, legintenzívebb részeket (legjobb vagy legrosszabb pillanatokat).
Egy részed folyamatosan a jelenben létezik. Érzékeli a világot, a fájdalmat, az örömöt, és minden egyes másodpercet egyenlőként kezel. Ezek nem maradnak meg tartós emlékként.
Emellett van egy másik részed, amely visszatekintve értékeli a múltbeli eseményeket (legyen az egy nyaralás, egy vizsga vagy egy orvosi vizsgálat) és ezek alapján döntéseket hoz. Nem az élmény valós egészét, hanem annak legszélsőségesebb csúcspontjait és a végét menti el.
Emiatt a sajátosság miatt vagy képes jobban emlékezni a fájdalomra, a félelemre, a katarzisra, noha lehet, hogy az esemény teljesen másról szólt.
A jövőbeli döntéseidet és a múltról alkotott összképedet nem a tények, hanem az emlékezet által megszépített, leegyszerűsített, megragadott pillanatképek irányítják.
Ha ezzel tisztában vagy, tudatosabban lehetsz jelen a saját életedben.
3. Az identitásod a viselkedésedből épül fel (Skinner, 1950)
Attól vagy az aki, ami teszel és nem attól, amit elhiszel. A cselekedetek határozzák meg ki vagy valójában.
Úgy válik valósággá a hited, hogy elkezded tenni, elkezded élni: a napi rutin, az apró szokások, a mindennapi döntéseid, hogy ma is megteszed, amiben hiszel.
Új emberré nem a gondolkodás által válhatsz, hanem cselekvéssel.
4. A nehézségekből fejlődés születik (Dweck, 2006)
A kihívások, a nehezebb feladatok nem az alkalmatlanságodat bizonyítják, hanem, hogy a fejlődés útján olyan ponthoz értél, ahol épp meghaladod önagad. Legközelebb pedig már erősebben, rutinosabban leszel képes megoldani a hasonló helyzeteket.
A környezeti hatások meghatározzák a szemléletmódot, így van, akinek könnyebb és van, akinek nehézkesebb megugrania az élet akadályait.
Erőfeszítéssel, kitartással, figyelemmel a nehezebb helyzetekből tapasztalatot és tudást szerezhetsz és erősebbé válhatsz a mindennapokban. Akár az izomépítés az edzőteremben.
Legyél büszke minden megtett aprólépésedre és jutalmazd a kitartásod.
5. Az emberek nem téged figyelnek (Savitsky, Medvec, 1999)
Túlbecsüljük, hogy mások mennyire figyelnek bennünket. Ez a reflektorfény effektus.
A világ nem körülötted forog és ez felszabadító. A környezeted sokkal kevésbé figyel rád, mint hiszed.
Az áttetszőség illúziója: azt hisszük, belső érzelmeink (szorongásaink, félelmeink, zavaraink, hibáink) sokkal tisztábban látszanak kívülről, mint a valóságban. Az agyunk belső torzítása megakadályozza, hogy reálisan lássuk, hogyan látnak minket mások.
A többség el van foglalva a saját dolgaival, problémáival és nem jut sok erejük másokra.
Hajlamosak vagyunk magunkból kiindulni és ha empátiával, kedvességgel, figyelemmel létezünk, azt feltételezzük, hogy ugyanennyit kapunk vissza a környezetünkből is. De ez ritkán igaz így.
Szóval csak lazán, hibázni amúgy is ér.
Minél jobban ismered a saját működésed, annál többet tehetsz a kiegyensúlyozott, boldog élet megteremtéséért.