A parentifikáció jelei
A gyermekkor történései meghatározzák a személyiségünket, a gondolkodásmódunkat, a megküzdési mechanizmusainkat, a kapcsolódásainkat, a mindennapi életünket. Az önismeret útján igyekszünk felfedezni hol vannak elakadásaink, milyen traumák értek bennünket, milyen sebeket hordoz a szívünk és ezeket hogyan tudjuk begyógyítani.
Az egyik ilyen terület a parentifikáció, vagyis, ha gyermekként, a fejlődési utunkon túl korán váltunk szülővé. Valamilyen okból fel kellett vennünk egy szülői, gondoskodó, problémamegoldó, felelősséget vállaló szerepet. Gyermekként feltétel nélkül hiszünk és bízunk, lojálisak és hűségesek vagyunk, ha olyan helyzet alakul ki, automatikusan beleállunk ebbe a feladatkörbe. Fel sem merül kérdésként, hogy ez helyes vagy nem, jó lesz-e nekünk később, vagy sem. Kiszolgáltatottságunkból fakadóan legtöbbször esélyünk sincs másképp cselekedni.
Kiváltó ok lehet például az egyik szülő elvesztése, egy alkoholista szülő, egy tartósan testi vagy szellemi betegséggel küzdő szülő, egy nárcisztikus vagy éretlen szülő jelenléte. Ezek a helyzetek mind kiváltják a gyermekben, hogy elkezdje betölteni azt az űrt, amit a kívánt szülői jelenlét hiánya kelt.
Itt olvashatsz bővebben arról, mit jelent a parentifikáció:
Nem kell mindent egyedül tartanod – parentifikáció gyógyítása
Ki vigyázott rád? – A parentifikáció láthatatlan terhei
A következő állítások segíthet eldönteni, rád is vonatkozhat-e a parentifikáció. Ez a teszt nem jelent diagnózist, vagy egyértelmű bizonyítékot, de jó irányt adhat a további érdeklődésre és kutatásra a fejlődés, gyógyulás útján.
Minél több állítást érzel igaznak magadra vonatkoztatva, annál valószínűbb, hogy érintve vagy.
A parentifikáció jelei
Állítások, teszt
- Nem igazán emlékszem a gyerekkoromra.
- A családtagok mindig hozzám jönnek a problémáikkal.
- Fontos, hogy kontrollban legyek.
- Perfekcionista vagyok.
- Sokszor túlvállalom magam.
- Nem tudok nemet mondani másoknak.
- Akkor funkcionálok a legjobban, amikor krízis helyzet van.
- Többet adok bele a közösbe, mint az átlag.
- Néha úgy vagyok szomorú, hogy igazából nem tudom megmondani, hogy ez miért van.
- Sokszor érzem magam magányosnak.
- Nehezen engedem el magam és leszek játékos.
- Gyakran érzem, hogy nem értékelik az erőfeszítéseimet.
- Jó érzés gondoskodni másokról, még akkor is, ha ezért fel kell áldoznom saját magam egy részét.
- Ha konfliktushelyzet van, igyekszem kibékíteni a feleket.
- Nehezen bízok meg másokban.
- Leginkább magamra számíthatok, hiszen mindennel egyedül kell megbirkóznom.
- A legtöbb szabadidős programot én szervezem.
- Nagyon jó kapcsolatot ápolok a háziállatommal (kutyámmal).
- Volt már olyan, hogy úgy éreztem, jobb lenne mindenkinek nélkülem.
- A hasznosság vagy a hozzáértés biztonságosabbnak tűnt, mint a sebezhetőség.
- A sikerek inkább megkönnyebbülést hoznak, mint örömöt.
Felhasznált irodalom
https://www.psychologytoday.com/
Nyílt Osztály podcast