Önbizalom, önbecsülés belülről – hogyan erősíthetjük a belső stabilitást a mindennapokban?

Az önbizalomhiány gyakran csendben működik bennünk: egy gondolat formájában, amely kételkedik a képességeinkben, vagy egy érzésként, amely visszatart attól, hogy kipróbáljunk valami újat.

Fontos azonban tudni, hogy az önbizalom és az önbecsülés nem egy ritka tulajdonság, amely csak néhány embernek jut. Ez egy belső kapcsolat önmagunkkal és ez a kapcsolat fejleszthető. Nem egyik napról a másikra, hanem apró felismeréseken, tudatosabb figyelmen és egyszerű gyakorlatokon keresztül.

Az önbizalom erősödése két fontos lépéssel kezdődik:

Egyrészt segít, ha jobban megértjük a saját gondolkodási mintáinkat és érzelmi reakcióinkat.

Másrészt fontos az is, hogy megtanuljunk kapcsolódni ahhoz a csendesebb, stabilabb belső térhez, amely nem a folyamatos összehasonlításból születik.

Amikor ez a két folyamat találkozik, fokozatosan kialakul egy olyan belső alap, amelyre támaszkodhatunk.

Amikor a gondolataink túl szigorúak velünk

A belső párbeszédünk gyakran jóval kritikusabb, mint ahogyan másokkal beszélnénk. Egy apró hiba után könnyen megjelenhetnek olyan gondolatok, mint:
„Miért rontottam el?”
„Mások biztosan jobban csinálták volna.”

Ezek a gondolatok elsőre nagyon valóságosnak tűnhetnek, de valójában csak az elménk értelmezései. Nem feltétlenül tükrözik a teljes képet.

Első lépésként vegyük észre ezeket a gondolatokat.

Amikor felismerjük őket, már egy kis távolság keletkezik köztünk és a belső kritika között. Ez a távolság lehetővé teszi, hogy ne higgyünk el automatikusan minden önkritikus gondolatot.

Nem kell erőszakkal pozitívra cserélni őket. Sokszor már az is elegendő, ha egy kicsit megkérdőjelezzük, és emlékeztetjük magunkat arra, hogy a gondolatok nem mindig objektív tények.

A jelen pillanat ereje

Amikor bizonytalanok vagyunk, az elménk gyakran a múltban vagy a jövőben jár. A múltban a hibáinkat keressük, a jövőben pedig elképzeljük, mi minden romolhat el.

Ilyenkor segíthet, ha visszatérünk a jelen pillanathoz. Ez nem valami bonyolult gyakorlat. Elég lehet néhány tudatos lélegzet, vagy az, hogy egy pillanatra figyelmet adunk annak, amit éppen érzékelünk.

A jelen pillanatban általában kevesebb probléma van, mint a gondolataink történeteiben. Amikor ide visszatérünk, gyakran megjelenik egy kis belső nyugalom. Ez a nyugalom az önbizalom egyik alapja.

Kapcsolat a saját értékeinkkel

Az önbecsülés egyik fontos része az, hogy képesek vagyunk észrevenni a saját erősségeinket. Általában sokkal könnyebben vesszük észre a hibáinkat, mint azt, ami jól működik bennünk.

Érdemes időnként tudatosan végiggondolni, hogy mi az, amit már sikerült megoldanunk, milyen tulajdonságok segítettek nehéz helyzetekben, vagy milyen értékeket képviselünk.

Ez nem önfényezés. Inkább egy reálisabb kép kialakítása önmagunkról.

Kis lépések, valódi változás

Az önbizalom nem feltétlenül nagy sikerekből születik. Sokszor inkább abból, hogy apró lépésekben megtapasztaljuk: képesek vagyunk haladni.

Amikor kitűzünk egy kisebb célt, és végigvisszük, az erősíti a belső biztonságérzetet. Ezek az apró tapasztalatok lassan összeadódnak.

Fontos, hogy a célok reálisak legyenek. Ha túl magas elvárásokat állítunk magunk elé, könnyen kudarcélményhez vezethetnek.

A hibák új értelmezése

Az önbizalom egyik legnagyobb ellensége a hibáktól való félelem. Ha úgy gondoljuk, hogy mindig tökéletesen kell teljesítenünk, akkor könnyen visszatartjuk magunkat az új tapasztalatoktól.

A hibák azonban az élet természetes részei. Gyakran éppen ezekből tanulunk a legtöbbet.

Amikor egy hibát tapasztalatként tudunk kezelni, nem pedig bizonyítékként arra, hogy „nem vagyunk elég jók”, az önbecsülésünk stabilabb marad.

Önegyüttérzés

Előfordul és van, hogy nem is ritkán, hogy sokkal kedvesebbek vagyunk másokkal, mint saját magukkal. Pedig a belső fejlődés egyik fontos eleme az, hogy megtanulunk együttérzően viszonyulni önmagunkhoz.

Ez nem azt jelenti, hogy elnézőek vagyunk minden helyzetben, hanem azt, hogy megengedjük magunknak az emberi tökéletlenséget.

Egy egyszerű kérdés ilyenkor sokat segíthet:
„Mit mondanék egy barátomnak ebben a helyzetben?”

Az a válasz gyakran sokkal támogatóbb, mint amit saját magunknak mondunk.

A belső csend szerepe

Az életünkben gyakran rengeteg gondolat, információ és elvárás jelenik meg. Időnként azonban érdemes teret adni a csendnek is.

Néhány perc nyugodt figyelem, egy séta telefon nélkül, vagy egy rövid megállás a nap közepén segíthet visszakapcsolódni önmagunkhoz.

Ezek a pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy ne csak a gondolataink zaját halljuk, hanem azt a csendesebb belső teret is, amelyben a nyugalom és a bizalom természetesen jelen van.

Folyamat, nem egy cél

Az önbizalom, az önbecsülés nem egy állandó állapot, amelyet egyszer elérünk, és utána mindig velünk marad. Inkább egy folyamat, amely az önismeret mélyülésével együtt fejlődik.

Lesznek napok, amikor könnyebb bízni magunkban, és lesznek olyanok is, amikor újra megjelenik a bizonytalanság. Ez teljesen természetes.

A lényeg nem az, hogy soha ne legyenek kétségeink, hanem az, hogy egyre több eszközünk legyen ezek kezelésére.

Apró lépések, tudatosabb figyelem, önmagunkkal szembeni kedvesség – ezek együtt képesek fokozatosan kialakítani egy stabilabb belső alapot.

És ebből a stabilitásból lassan megszületik valami, ami talán a leginkább hasonlít az önbizalom valódi formájára: annak érzése, hogy rendben vagyunk úgy, ahogy vagyunk, miközben folyamatosan fejlődünk.

Felhasznált irodalom

Osho: Bátorság – A félelemnélküliség művészete, Édesvíz kiadó, 2006

Osho: Szabadság – Merj önmagad lenni, Édesvíz kiadó, 2015

Echart Tolle: Új Föld – Ébredés életünk céljára, Édesvíz Kiadó, 2002