Változástól való félelem

Tudom, hogy nem jó így… mégsem mozdulok.

A változástól való félelem egy mélyen beépült, védelmező mechanizmus, amely egykor segített túlélni, ma viszont gyakran visszatart attól, hogy valóban éljünk. Nem gyengeség, nem hiba, egy reakció.

A változástól való félelem természetes

Az agyunk egyik alapvető feladata a biztonság fenntartása. A megszokott helyzet, még ha fájdalmas is, kiszámítható, ismerős. A változás viszont új, bizonytalan, szokatlan és ismeretlen. Minden, ami nem biztonságos, az agy számára veszélyt jelent, amitől védelmezni akar. A félelemmel azt jelzi, hogy baj lehet.

Ezért történhet meg, hogy

• inkább maradsz egy rossz kapcsolatban, mint hogy egyedül legyél,
• inkább tűrsz egy munkában, mint hogy a bizonytalanba lépj,
• inkább halogatsz, mint hogy kockáztass.

Mi tart vissza valójában?

Amikor azt mondod: „nem merek változtatni”, gyakran több réteg dolgozik benned egyszerre.

Veszteségtől való félelem

Még egy rossz helyzetnek is vannak előnyei

• ismerős,
• kiszámítható,
• nem kell új szerepbe lépni.

A változás mindig veszteséggel jár, még akkor is, ha jó irányba történik.

Az identitás

Ki leszek én, ha kilépek ebből? Eddig ez voltam, de ha magam mögött hagyom, mi marad belőlem?
Sokszor nem is a helyzetet félünk elhagyni, hanem azt, hogy nem tudjuk, kik leszünk utána.

A felelősség súlya

Ha lépsz, te választasz.
És ha te választasz, akkor a következmények is a tieid.
Ez ijesztő lehet.

Belső hiedelmek

Olyan mondatok dolgozhatnak benned, mint

• Nem vagyok elég erős.
• Úgysem sikerülne.
• Másoknak könnyebb.
• Mit csinálok, ha … lesz? Vagy ha… az lesz?

Ezek nem tények, hanem a tanult mintákból született gondolatok, melyek átírhatók.

A fájdalom elkerülése

Néha pontosan tudod, ha változtatsz, rövid távon fájni fog. És ez valószínűleg így is van, mindenki fájdalommentesen szeretne élni. De azt nem tudhatod előre, meddig és mennyivel jobb lesz utána. Lehet, hogy megéri.

Akkor tényleg csak bele kell ugrani?

Ez is lehet egy módszer: nem agyalni, gyorsan dönteni, letépni a ragtapaszt és túlleni rajta, utána jöjjön, aminek jönnie kell, majd megoldom.

Biztosan jönnek a tanácsok kívülről: „csak tedd meg, lesz, ami lesz, most kell élni.
Ez valóban jól hangzik, de nem mindenkinél működik, és ez rendjén is van így.

A valódi változáshoz erő kell, hit és akarat. Ha túl nagy a belső feszültség, ha még nem épült ki a belső biztonság, ha még erősebb a remény, az idegrendszer önvédelemből visszahúz.

A kérdés nem az, hogy „Hogyan kényszerítsem magam?”, hanem inkább az, „Hogyan tudok úgy kapcsolódni magamhoz, hogy elbírjam a változást?”

A változás egy folyamat

A valódi, tartós változás lépésekből áll.

1. Tudatosítás, őszinte önvizsgálat

Nem kell még lépni, csak gondold végig.

• Mi az, ami nem jó?
• Mi az, ami mégis ott tart?
• Mitől félsz igazán?

Az őszinteség, a tisztázás jó kezdet és már meg is van az első, apró lépés.

2. Az ambivalencia elfogadása

Teljesen rendben van, ha egyszerre

• vágysz a változásra,
• és félsz tőle.

Ez az átmenet természetes állapota. Még benne vagy a régi biztonságosban, de az egyik lábad már elkezdett mozdulni az új felé, csak az még bizonytalan, ismeretlen.

3. A félelem átkeretezése

A félelem egy visszajelzés, hogy számodra fontos dolog történik, hogy készülsz elhagyni a komfortzónád.
Lehetőséget kínál, hogy fejlődj, meghaladd a korábbi önmagad és megvalósíts valami újat, valami mást, valami jobbat.
Amellett, hogy bénító és visszatartó hatása van, meg fogja mutatni az értékes oldalát is.

4. Kis lépések ereje

Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni.
A legnagyobb áttörések gyakran egészen apró lépésekből épülnek

• egy beszélgetés,
• egy határ kijelölése,
• egy új szokás elkezdése.

Az apró lépések könnyebben válnak tartóssá és ezekre lehet majd építeni az egyre nagyobbakat.

5. Belső biztonság építése

A valódi változást az önmagunkhoz való kapcsolódás adja.

• Elfogadod magad,
• megengeded az érzéseidet,
• el mered hinni, hogy képes vagy rá.

Ekkor elkezd kialakulni egy belső stabilitás, amire már támaszkodhatsz.

6. Döntés, de nem a tökéletes bizonyosságból

Ne várjuk azt a pillanatot, amikor megszűnik a félelem, csak az erő és a magabiztosság tölti be a lényünket, mert ugyan pillanatokra lehet, hogy ez megvalósul, de a folyamatban mindig ott lesz a félelem. Ez így teljesen normális. Mindezen érzésekkel, gondolatokkal, a folyamatos változás lehetőségével együtt cselekszünk.

„Félek, de mégis lépek.”

Ez a bátorság. Nem a félelem hiánya, hanem a cselekvés a félelem mellett.

A felismerés még nem maga a változás

Már túl vagy a felismerésen, azt is látod, mi tart vissza, mi lenne a legjobb, mi lenne a következő lépés, de úgy érzed, az ára túl nagy, vagy egyszerűen ezt még nem akarod elengedni.

Még több az, ami benne tart, mint ami kimozdítson.
Még nagyobb részt van jelen a pozitívum, mint a nehéz. Már változik az arány, ezért töprengsz, de még nem billent át.

„Akkor hogyan tudom mégis megtenni?” Nem kell megtenni. Csak ha készen állsz.

Nem minden felismerést követ azonnal változtatás.

Egyenlőre elég lehet, ha

• elfogadod, hogy most még nem állsz készen,
• és csak elkezdesz dolgozni azon, hogy készen állj.

Tájékozódsz, tanulsz, nyitsz új irányok felé.
Elhatározás, elvárások és következmények nélkül.

Ha nem lépsz, az is egy döntés, ha lépsz az is. Egyenlőre nem számít. Engedd meg magadnak, hogy olyan dolgok kezdjenek megjelenni az életedben, amik eddig nem:

• csak nézd meg, milyen pozíciók jöhetnek szóba; akár cégen belül,
• keress egy új kávézót a reggelihez a megszokott helyett,
• iratkozz be egy tanfolyamra,
• kezdj bele egy olyan könyvbe, ami más, mint az eddigiek,
• írd össze, miben fejlődnél szívesen.

Mindenféle kötöttség, szilárd elhatározás és következmények nélkül. Ha nyitsz a világ felé és elkezded beengedni az újat, a világ, a környezeted reagálni fog. Új embereket ismerhetsz meg. új gondolatok, ötletek, érzések születnek benned, amik közelebb vihetnek a döntéshez és majd a cselekvéshez.

Hogyan lesz erősebb a lelked?

Segít, ha

• kapcsolódsz magadhoz,
• törődsz magaddal.

1. Önelfogadás

Nem kell jobbnak, többnek, ügyesebbnek lenned ahhoz, hogy lépj. Elég, ha jelen vagy.

2. Érzelmek megengedése

A félelem, bizonytalanság, szomorúság része az útnak.

3. Belső párbeszéd változtatása

Nem visz előre: miért nem tudom megcsinálni?
Mozdít: mi segítene most egy kicsit közelebb lépni?

4. Szokások építése

A változás kisebb-nagyobb döntésekből és a cél eléréséhez fontos, mindennapi mintákból áll.

5. Jövőkép kialakítása

Maradj a jelenben, kapcsolódj ahhoz, amit szeretnél, fókuszálj a célra és ne menekülj a jelenbe.

A változás és a nem változás ára

Gyakran csak azt látjuk, hogy a változás fájdalmas.

De mit jelent maradni?

• Évek múlva is ugyanitt lenni?
• Ugyanazokat az érzéseket hordozni?
• Ugyanazokat a köröket futni?

Miközben az idő telik… Vajon mit fogunk érezni, ha 5-10-20 év múlva visszatekintünk?

A döntés nem arról szól, hogy „fájjon vagy ne fájjon.” Hanem arról, hogy melyik fájdalmat választod. A jelenlegi már ismerős, kiszámítható, megszokott és elég biztos. Az új még ismeretlen, kiszámíthatatlan, bizonytalan, de épp ezért hozhat sokkal jobbat is.

Nem kell teljesen bátornak lenned.

Elég, ha

• egy kicsit nyitott vagy,
• egy kicsit kíváncsi,
• és egy kicsit hajlandó.

A változás nem mindig hangos és látványos. Sokszor csendes és egy halovány gondolattal kezdődik: „talán lehetséges…”
Adj magadnak időt, türelmet, gondoskodást. Ha meglátod az irányt, a félelem ugyan nem tűnik el, de el fogsz tudni indulni az úton.

Felhasznált irodalom

Julie Smith: Miért nem mondta ezt nekem eddig senki?, Penguin Life, 2022

Edith Eva Eger: A döntés, Park Könyvkiadó, 2018

Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig, Kulcslyuk Kiadó, 2020

Roxie Nafousi: Manifesztáció – 7 lépés a lehető legjobb élethez, Édesvíz Kiadó, 2022

James Clear: Atomic Habits, Avery, 2018