A kötődési minták kialakulása

A kötődési minták gyermekkorban, az első szoros kapcsolatunkból formálódnak. 3-4 hónapos korunkra eldől, hogy ki lesz az a személy, akivel kialakítjuk az elsődleges kötődést. Legtöbbször az édesanya kerül ebbe a szerepbe, de más is betöltheti ezt a helyet. A csecsemő számára ő lesz az, aki rendre, kiszámíthatóan a legtöbbet van jelen az életében. Akkor is, ha ez a kapcsolat nem biztonságos.

Fiziológiai működésünk is azt támogatja, hogy a túlélésünk érdekében erősödjön ez a kötelék az édesanyával: minden olyan alkalommal, amikor a közelünkben van, a testünk oxitocint termel, melyet kötődési hormonnak is neveznek. (Erről itt olvashatsz bővebben: oxitocin hormon, kötődés hormon.)

Nagyjából egy éves korunkra alakul ki a kötődési mintázat, de fontos, hogy ez nem végleges, nem merev séma. Mindaddig működik, amíg abban a közegben létezünk, melyben kialakult, illetve felnőttként működtetjük. Ha úgy találjuk, hogy valamely bizonytalan kötődési mintával élünk, önismereti munkával sikeresen biztonságossá alakíthatjuk. Lassú és hosszabb folyamat, de kitartással szép eredményeket érhetünk el.

Gyermekként megtanuljuk

• számíthatunk-e másokra,
• szabad-e kimutatni az érzéseinket,
• veszélyes-e a közelség,
• elhagynak-e minket, ha önmagunk vagyunk.

Ilyen tapasztalatokból alakul ki a kötődési minta, mely lehet

• biztonságos kötődés,
• bizonytalan kötődés.

A bizonytalan kötődési mintán belül is három félét különböztetünk meg

• szorongó ambivalens kötődés
• szorongó elkerülő kötődés
• félelemteli vagy dezorganizált kötődés

A szorongó ambivalens kötődés

Milyen gyermekkori környezetben alakul ki?

A szorongó ambivalens kötődés jellemzően olyan környezetben alakul ki, ahol az édesanya érzelmileg kiszámíthatatlan volt. Néha nagyon elérhető, szeretetteljes és figyelmes, máskor viszont távolságtartó, elutasító vagy túlterhelt. Gyermekként nem tudtuk, mikor számíthatunk rá, ezért folyamatos készenlétben voltunk.

A nagyon önfeláldozó édesanya mellett szintén azt élhettük meg, hogy bizonyos igényeinkre képes reagálni, de van, amikre nem. Ennek oka, hogy ezek a szülők gyakorta olyan elhatározások mentén működnek, hogy

„Én jobb szülő leszek, mint az enyémek voltak.”
„Az én gyermekemnek jobb gyerekkora lesz, mint nekem volt.”

És mindaz, amire az édesanya emlékszik, hogy jó volt, sokszorozva próbálja megadni és mindaz, amit rossznak élt meg, másképp csinál. Viszont ilyenkor annyira a saját megélésein van a fókusz, hogy alig vagy egyáltalán nem tudja érzékelni a gyermeke mire vágyik valójában, mire lenne igazán szüksége.

Ilyen esetekben gyermekként megélhetjük, hogy olyasmiért lesz édesanyánk dühös, ami nekünk nem annyira fontos, vagy nem tudunk akkora hálát érezni, amekkora energiát tett mögé az édesanyánk.

Erősödik az állandó készenléti állapot, a másik letapogatásának készsége egyre ügyesebben megy, megtanuljuk szabályozni, mit engedhetünk szabadon áramlani, mert az édesanyánk el tudja fogadni és mit kell elnyomni, eltitkolni, mit nem szabad érezni, ha nem szeretnénk dühös reakciót, vagy büntetést.

Kisgyermekként, ha a szülő dühös, az számunkra azt jelenti, hogy veszélyben a biztonság, veszélyben van maga a létezésünk.
Megtanultuk, hogy a szeretet nem biztos, és hogy küzdenünk kell érte.

Hogyan működünk felnőttként a kapcsolatokban?

Szorongó ambivalens kötődés felnőtt korban

Felnőttként erősen vágyunk a közelségre, de ezzel együtt állandó szorongás van bennünk. Nagyon érzékenyek vagyunk a másik jelzéseire, és könnyen értelmezünk semleges helyzeteket is elutasításként.

Libikókázik bennünk a „gyere közel”, „maradj távol” érzés, miközben arra vágyunk a legjobban, hogy a másik csak minket válasszon, csak velünk akarjon lenni és mi jelentsük számára a világot. Viszonzásként pedig természetesen ugyanezt adjuk, teljes lényünkkel és egész valónkkal csak érte létezünk és mindenünket elé tárjuk.

Szorongó ambivalens kötődési stílus párkapcsolatban

• félünk az elhagyástól,
• sok visszajelzést igénylünk,
• nehezen viseljük a bizonytalanságot,
• hajlamosak vagyunk túlgondolni, túlkérdezni.

Gyakran érezzük úgy, hogy „jobban szeretünk”, mint a másik, és ettől kimerülünk.

Jellemzőink

• érzelmi intenzitás,
• erős empátia,
• alacsony önérétkelés,
• a másik jobban tudja,
• fokozott ragaszkodás,
• féltékenység,
• konfliktuskerülés vagy érzelmi kitörések.

A változtatáshoz segítség lehet

• az érzelmek tudatosítása és megnevezése,
• határok gyakorlása,
• biztonságos kapcsolatok keresése,
• terápia, önismereti munka.

A szorongó elkerülő kötődés

Milyen gyermekkori környezetben alakul ki?

Ez a kötődés olyan környezetben alakul ki, ahol az édesanya érzelmileg elérhetetlen, elutasító, főleg racionális vagy túlzottan önállóságra nevelő volt.

Ha inkább támogatják az érzelmek elrejtését és jutalmazzák azok elnyomását, idővel ezek mélyre süllyednek a lelkünkben és nem tulajdonítunk nekik értéket.

Azt tanuljuk meg, hogy az érzéseink nem fontosak, és hogy jobb nélkülük boldogulni.

Ilyen családokban gyakran hangzanak el a következő mondatok

„Ilyen idősen már hisztizünk.”
„Mit fognak szólni, ha meglátják, hogy sírsz?”
„Ekkora gyereknek ez már nem fáj.”

Ezek mint azt erősítik, hogy nincs helye az érzéseknek, jobb nem mutatni, ha érzünk valamit. Inkább ésszel reagáljunk, keressünk megoldást a helyzetre. Racionálisan álljunk a dolgokhoz.

Hogyan működünk felnőttként a kapcsolatokban?

Szorongó elkerülő kötődés felnőtt korban

Felnőttként vágyunk a kapcsolatra, de a túl nagy közelség feszültséget kelt bennünk. Amikor valaki igazán közel kerülne, ösztönösen hátralépünk.

Ha túl sok érzelem áraszt el bennünket, nem tudjuk biztonságosan kezelni. A kötődést kiszolgáltatottságként éljük meg, ezért inkább maradunk a biztonságos racionalitásban.

A konfliktushelyzetekben lefagyunk, vagy kihátrálunk, mert nem tanultuk meg kezelni a nehéz érzéseket és ez félelmetes.

Szorongó elkerülő kötődési stílus párkapcsolatban

• nehéz megnyílni,
• kerüljük az érzelmi mélységet,
• racionalizáljuk az érzéseket,
• gyakran „megfulladunk” a kapcsolatban.

Ha a társunk közelebb jön, mint szeretnénk, vagy számítunk rá, lezárunk, megdermedünk és azonnal visszahúzódunk. Belső megélésünk, hogy az érzelmek, az intimitás veszélyes és tulajdonképpen felesleges.

Jellemzőink

• erős önkontroll,
• függetlenség hangsúlyozása,
• nehézség a segítség elfogadásában,
• konfliktusok bagatellizálása,
• túlzott racionalitás,
• érzelmi távolságtartás,
• érzelemkerülés, érzelmek lebecsülése,
• konfliktuskerülés,
• fókusz a szellemi értékeken,
• praktikusság,
• a múlt hárítása,
• nincs önismereti igény,
• pozitív önértékelés,
• jó humorérzék.

A változtatáshoz segítség lehet

• az érzelmi tudatosság fejlesztése,
• testi érzetekkel való munka,
• lassú megnyílás biztonságos kapcsolatokban,
• annak felismerése, hogy a közelség nem veszély,
• terápia, önismereti munka.

A dezorganizált kötődés (félelemteli kötődés)

Milyen gyermekkori környezetben alakul ki?

A dezorganizált kötődés gyakran trauma, bántalmazás vagy súlyosan kiszámíthatatlan környezet következménye. Abúzus, addiktív szülők, folyamatos fizikai és lelki bántalmazásnak való kitettség.
Gyermekként ugyanattól a személytől kaptunk védelmet és félelmet is. A kötődés és a veszély összekapcsolódott.

Gyermekként ilyenkor megélhetjük, hogy

• akihez menekülnénk megnyugvásért, attól félünk,
• a közelség egyszerre vágyott és veszélyes,
• nincs következetes mintázat, amihez igazodhatnánk.

Ez az egyik legnehezebb helyzet egy kisgyermek számára, mert a kötődési rendszerünk alapvetően arra épül, hogy baj esetén a gondozóhoz fordulunk. Ha azonban a gondozó maga is félelmet kelt, belső ellentmondás alakul ki: közelednénk, de közben menekülnénk is.

Nem tudunk egységes stratégiát kialakítani. Nem tanuljuk meg, hogyan szabályozzuk biztonságosan az érzelmeinket, mert a külső szabályozás, a megnyugtató jelenlét hiányzik vagy ijesztő.

A világ így kiszámíthatatlanná válik.
A kapcsolat egyszerre jelent túlélést és veszélyt.

Hogyan működünk felnőttként a kapcsolatokban?

Dezorganizált kötődés felnőtt korban

Felnőttként egyszerre vágyunk közelségre és rettegünk tőle. Kapcsolataink gyakran viharosak, szélsőségesek, ellentmondásosak.
Erős bennünk a bizalmatlanság és a belső bizonytalanság, ami miatt a másikat hol idealizálunk, hol elutasítunk. Érzelmi túlterheltséget élhetünk meg, nehezen szabályozzuk az érzéseinket, és konfliktushelyzetben gyakran lefagyunk, kitörünk vagy hirtelen eltávolodunk.

Félelemteli kötődési stílus párkapcsolatban

• gyors idealizálás és leértékelés,
• erős érzelmi hullámzások,
• bizalmatlanság,
• kontroll vagy alárendelődés,
• félelem az intimitástól és az elhagyástól,
• intenzív kötődés majd hirtelen eltávolodás.

A belső élmény gyakran az, hogy

„Vágyom rád, de nem tudom, bízhatok-e benned.”
„Szükségem van rád, de félek, hogy bántani fogsz.”

Jellemzőink

• belső káosz,
• érzelmi
• identitásbizonytalanság,
• erős kötődési félelem,
• érzelmi instabilitás,
• mély bizalomhiány,
• erős szégyenérzet,
• alacsony önértékelés,
• traumatikus múltélmények,
• impulzivitás vagy lefagyás,
• fokozott érzékenység az elutasításra.

A változtatáshoz segítség lehet

• traumaorientált terápia,
• érzelemszabályozás tanulása,
• a testi érzetek tudatosítása,
• stabil, kiszámítható kapcsolatok keresése,
• önmagunkkal való együttérzés gyakorlása,
• mindenképpen javasolt támogatás, segítség kérése.

A legfontosabb tapasztalat az lehet, hogy a közelség nem szükségszerűen veszélyes. A biztonságos kapcsolódás tanulható.

A biztonságos kötődés

Milyen gyermekkori környezetben alakul ki?

A biztonságos kötődés olyan környezetben alakul ki, ahol az édesanya érzelmileg elérhető, következetes és elfogadó volt. Megtanultuk, hogy a kapcsolat biztonságos, és hogy az érzéseinknek helye van, ugyan olyan fontosak, mint másoké, az igényeink jogosak, van kihez fordulnunk, a világ alapvetően biztonságos.

Hogyan működünk felnőttként?

Biztonságos kötődés felnőtt korban

Biztonságos kötődéssel képesek vagyunk

• közelségre és autonómiára egyaránt,
• nyílt kommunikációra,
• konfliktuskezelésre,
• érzelmi intimitásra.

Jellemzőink

• stabil önértékelés,
• reális önkép,
• felelősségvállalás,
• empátia,
• érzelmi rugalmasság,
• tudunk segítséget kérni,
• határok tisztelete,
• bizalom önmagunkban és másokban.

Biztonságos kötődési stílus párkapcsolatban

• kiegyensúlyozott közelség–távolság dinamika,
• bizalom,
• nyílt kommunikáció,
• konstruktív konfliktuskezelés,
• érzelmi stabilitás,
• szeretetteljes intimitás.

A kapcsolatban nem önmagunk feladásával maradunk jelen, hanem önazonosan.

Hogyan alakítható ki felnőttként?

A biztonságos kötődés tanulható. Minden olyan kapcsolat, ahol elfogadást, kiszámíthatóságot és kölcsönösséget élünk meg, közelebb visz hozzá.

• önismeret,
• érzelmi felelősségvállalás,
• határok gyakorlása,
• tudatos párválasztás,
• segítség elfogadása.

Az alap kötődési mintánk kialakulása az édesanyához, elsődleges gondozóhoz kapcsolható. Azonban nagy jelentősége van az édesapa, vagy szaknyelven másodlagos kötődésünk minőségének is.

A külvilághoz való kapcsolatunk, az önbizalom, a tettrekészség, a bátorság, mind leginkább édesapánkhoz és a vele való kapcsolatunkhoz köthető.

Az elsődleges és másodlagos megnevezések nem jelentenek rangsort vagy prioritást. Mindkettő egyaránt fontos és meghatározó a személyiségfejlődésünkben.

Ha felismerjük önmagunkon valamely szorongó kötődés vagy félelemteli kötődés jeleit és a tájékozódás útján felismerjük mit miért teszünk, már elindultunk az úton.

A szorongó ambivalens kötődés gyógyítása, a szorongó elkerülő kötődés gyógyítása, a dezorganizált kötődés gyógyítása mind lehetséges, ha elkezdjük megismerni önmagunk működését és minél több szeretetteljes, biztonságos kötődésű kapcsolatot alakítunk ki.

A kötődési mintázataink nem hibák, hanem valaha működő túlélési stratégiák. Ma viszont már választhatunk mást. Ha megértjük, hogyan működünk, együttérzéssel fordulunk önmagunk felé, és ha hajlandóak vagyunk dolgozni magunkon, akkor képesek vagyunk egyre biztonságosabban kapcsolódni másokhoz és önmagunkhoz is.

Ez nem egy gyors út, de lehetséges megvalósítani. Minden lépés számít.

Érdemes lehet ezt is elolvasni: Hogyan működtetjük a kötődési mintáinkat a hétköznapokban?

Felhasznált irodalom

Amir Levine, Rachel S. F. Heller: The New Science of Adult Attachment and How It Can Help You Find – and Keep – Love, Penguin Random House, 2010

Diane Poole Heller: Power of Attachment, Sounds True INC, 2019

Lukács Liza: Hogyan szeretsz?, Kulcslyuk kiadó, 2020