Hogyan működtetjük a kötődési mintáinkat a hétköznapokban?
kötődési sebek

Hogyan működtetjük a kötődési mintáinkat a hétköznapokban?

 

A kötődési sebek nemcsak hatnak ránk, hanem mi magunk is működtetjük őket, újra és újra. Nem rosszindulatból, hanem megszokásból, lojalitásból, félelemből.
A hétköznapokban ezek a minták nem elméletek formájában jelennek meg, hanem mondatokban, reakciókban, döntésekben, sokszor akkor is, amikor épp az ellenkezőjére vágyunk.

Ha még nem olvastad a Kötődési stílusokról szóló írást, érdemes ezzel kezdened.

A régi történetek újrajátszása

Nem a jelenre reagálunk, hanem a múltból hozott érzelmi minták aktiválódnak. Egy hallgatás, egy elutasító pillantás nem önmagában fáj, hanem azért, mert beindítja a régi kötődési történetünket.

  • nem azt érezzük, ami most történik, hanem azt, amit régen átéltünk,
  • a másik ember akaratlanul is „szereplővé” válik a múltunkban,
  • a reakciónk sokkal erősebb, mint amit a helyzet indokolna.

Ilyenkor nem a jelen kapcsolatunkban vagyunk, hanem a múlt emlékeiben.

A hiány logikája szerint élünk

A kötődési sebek egyik legfontosabb jellemzője, hogy hiányra szervezik az életünket. Arra figyelünk, ami nincs, ami nem elég, ami bármikor elveszhet.

  • állandó készenlétben élünk,
  • túlérzékenyek vagyunk a kapcsolati jelekre,
  • nehezen tudjuk élvezni azt, ami épp jó.

A hiány nemcsak fájdalmat okoz, hanem irányít is. Meghatározza, hogyan választunk párt, hogyan kommunikálunk, mikor húzódunk vissza vagy kapaszkodunk.

Önbeteljesítő kapcsolati körök kialakítása

A viselkedésünk által beigazolódnak a félelmeink.

  • félünk az elhagyástól → túlkontrollálunk → a másik eltávolodik,
  • félünk a közelségtől → elérhetetlenné válunk → a másik feladja,
  • nem bízunk → folyamatosan tesztelünk → a kapcsolat kimerül.

Így végül azt mondhatjuk: „Látod, igazam volt.” A seb megmarad, mi pedig megerősítjük.

A védekezési stratégiák automatikus működtetése

Ezek a működésmódok egykor életmentők voltak. Ma viszont már leginkább rombolnak.

  • túlzott alkalmazkodás,
  • érzelmi bezárkózás,
  • racionalizálás,
  • humor mögé bújás,
  • konfliktuskerülés vagy támadás.

Ezek nem „rossz szokások”, hanem régi biztonsági rendszerek, amelyek akkor kapcsolnak be, amikor veszélyt érzékelünk. Akkor is, ha a veszély már nem valós.

A felelősség áthelyezése a másikra

Azt várjuk a másiktól, hogy gyógyítson meg minket. Hogy pótolja azt, amit gyerekként nem kaptunk meg.

  • „Ha igazán szeretne, tudná, mire van szükségem.”
  • „Majd a kapcsolat megoldja.”
  • „A másik hibája, hogy én így érzek.”

Ez hatalmas teher a kapcsolatra. A másik nem gyógyító eszköz, hanem társ. A gyógyulás a mi felelősségünk is.

Az érzelmek elutasítása vagy túlműködtetése

A kötődési mintáink az érzelmeinkhez való viszonyunkat is meghatározzák. Vagy elárasztanak minket, vagy leválunk róluk.

  • vagy mindent az érzelmeink határoznak meg,
  • vagy meg sem engedjük magunknak, hogy érezzünk.

Az érett működés nem az érzelmek hiánya, hanem az érzelmekkel való együttműködés.

Hogyan tudunk elkezdeni változtatni?

A változás nem ott kezdődik, hogy más lesz a párunk, a családunk vagy a múltunk. Hanem ott, hogy észrevesszük, mit csinálunk mi magunk nap mint nap.
Fontos tudni mi történt a múltban, hogy honnan jövünk, mint hozunk, de változtatni itt és most vagyunk képesek. És mindaddig, amíg ugyan azt csináljuk, amit eddig, a múltunk lesz a jelenünk. Mindez rajtunk múlik.

Kezdeti lépések a változás felé

  • megállunk egy automatikus reakció előtt,
  • kimondjuk: „Most a régi seb beszél belőlem”,
  • vállaljuk az érzéseinket, de nem cselekszünk azonnal a hatásuk alatt,
  • felelősséget vállalunk a saját működésünkért.

A gyógyulás nem a seb eltűnését jelenti, hanem azt, hogy már nem a seb irányít minket.
A kötődési mintáink nem a személyiségünk lényegei, hanem tanult válaszok. A hétköznapokban működtetjük őket, de ugyanitt van lehetőségünk arra is, hogy lassan, következetesen másképpen tegyük.
Amikor felismerjük a saját szerepünket a minták fenntartásában, megszülethet a remény. Mert amit mi magunk működtetünk, azon mi változtatni is tudunk. És ez már a gyógyulás kezdete.

 

Felhasznált irodalom

Amir Levine, Rachel S. F. Heller: The New Science of Adult Attachment and How It Can Help You Find – and Keep – Love, Penguin Random House, 2010

Diane Poole Heller: Power of Attachment, Sounds True INC, 2019

Lindsay C. Gibson: Szülősebek, Kulcslyuk kiadó, 2021

Pál Ferenc atya, Kötődési sebek gyógyítása c. előadás, 2023

 

Kép forrása: pinterest.hu

Képek forrása: pinterest.com

Ha valamelyik gondolat megfogott,

és úgy érzed, én vagyok a segítőd,

szeretettel várlak!