Mi az oxitocin hormon, hogyan hat ránk testileg és lelkileg, és mit jelent ez a kapcsolatokban?

Az oxitocin hormon (neurohormon és neuromodulátor), amelyet a hipotalamuszban állít elő az agy, majd a hipofízis (agyalapi mirigy) hátsó lebenyéből kerül a véráramba. Eredetileg a méhösszehúzódások és a szoptatás hormonjaként írták le, de ma már tudjuk, hogy széles skálán befolyásolja a társas viselkedést és a pszichés működést is.

Hozzájárul a társas kötődés kialakulásához, az érzelmi kapcsolatok erősítéséhez, valamint a bizalom és empátia fokozásához.
A kötődésről itt olvashatsz bővebben:
Kötődési minták jellemzői, kialakulása
Hogyan működtetjük a kötődési mintáinkat a hétköznapokban?

Az oxitocin hormon és társas kapcsolatok

Az oxitocin kulcsszerepet játszik az emberi kötődés kialakulásában és fenntartásában, beleértve

• szülő–gyermek kötődést, párkapcsolati intimitást, társas bizalom és együttműködés fokozását,
• a társas információk feldolgozásának javítását, és
• a partnerrel, családdal vagy barátokkal való érzelmi kötelék erősítését.

Gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt megfigyelték, hogy a fizikai kontaktus (pl. ölelés, kézfogás) növeli az oxitocin szintjét, és ezzel együtt erősíti a kölcsönös kötődést és bizalmat.

Bizalom, empátia és társas érzelmek

Az oxitocin hormon hozzájárulhat ahhoz, hogy

• jobban megértsük mások érzelmeit, és
• nagyobb empátiát, bizalmat érezzünk mások iránt.

Számos kutatás vizsgálta a kapcsolatot az oxitocin és az empátia között, bár a pontos mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A vizsgálatok szerint az oxitocin hormon támogatja a társas érzelmi reakciókat.

Fontos azonban, hogy ezek a hatások nem mindenkinél azonosak: genetikai különbségek és a korábbi társas tapasztalatok (pl. bizonytalan kötődési minták vagy trauma) befolyásolhatják, hogyan reagál valaki az oxitocinra.

Stressz és érzelmi biztonság

Az oxitocin segítheti a stresszkezelést.

• csökkentheti a kortizol (stresszhormon) szintet,
• mérsékelheti a szorongást,
• és fokozhatja azt az érzetet, hogy „biztonságban vagyunk” társas kapcsolatainkban.

Ezek az stressz csökkentő hatások különösen fontosak a párkapcsolati konfliktusok, szülő–gyermek interakciók vagy nehéz társas helyzetek során.

Kontextusfüggőség: felerősít

Bár az oxitocint szokták szerelem vagy szeretet hormonként is emlegetni, hatása azonban számos tényezőtől függ

• erősítheti a közeli, biztonságos kapcsolatok kötődését,
• de ugyanakkor a negatív érzelmeket, versengést vagy féltékenységet is (például fenyegető
• vagy erősen stresszes társas helyzetekben).

Csoporton belül segíti az együttműködést, az egymás felé fordulást és a bizalom épülését.

Kötődés, emlékezet és érzelmi tanulás

Az oxitocin szerepet játszik az érzelmi emlékezet formálásában, így hozzájárul ahhoz, hogy a kapcsolati tapasztalatok tartósan befolyásolják a kötődési mintázatokat

• megerősíti az érzelmi emléknyomokat,
• segíti, hogy bizonyos emberekhez pozitív vagy negatív érzelmi jelentés társuljon,
• mélyíti a párkapcsolati kötődést,
• de trauma esetén a kapcsolati félelmeket is „beégetheti”.

Fiziológiai hatások

Az oxitocin nem csak az agyban hat. Receptorai megtalálhatók több szervben is, például

• a szív- és érrendszerben (pl. vérnyomáscsökkentő, gyulladáscsökkentő hatás),
• emésztőrendszerünkben (gyomor, bél).

Ezek a hatások részben hozzájárulnak ahhoz, hogy a kapcsolati biztonság fiziológiai szinten is előnyös legyen; például csökkentheti a stressz fiziológiai terheit is.

A boldog, szeretetteljes kapcsolat testi, lelki, szellemi szinten egészséget teremt.

Testi kontaktus és nonverbális kommunikáció

Az oxitocin felszabadulását kiváltja

• érintés,
• ölelés,
• szemkontaktus,
• ritmusos együtt mozgás (pl. tánc, együtt éneklés).

Egyéni különbségek

• genetikai eltérések az oxitocin receptorokban,
• korai életesemények (pl. gondozás minősége)
• trauma.

Ezek mind befolyásolják, ki hogyan reagál az oxitocin hormonra.
Valakinek az intimitás megnyugvást hoz, míg másnál szorongást válthat ki.

Egyensúlyban működik más hormonokkal

Különösen fontos a kapcsolata a következő hormonokkal

• kortizol (stressz),
• dopamin (jutalmazás, motiváció),
• szerotonin (hangulat).

Az oxitocin központi szerepet játszik az emberi kötődésben, de nem önmagában fejti ki hatását. A kötődés, az intimitás és az érzelmi biztonság több hormon és neurotranszmitter összehangolt működésének eredménye. Ezekről itt olvashatsz bővebben.

Miért jó, ha tudjuk mindezt?

Segíti az elfogadást

Ha nehézégekkel küzdünk az emberi kapcsolatainkban és főleg jellemzően a párkapcsolatokban, fontos ismernünk saját működésünket. Miért úgy érzünk, ahogy, miért úgy gondolkozunk, ahogy, miért nem másképp reagálunk?

Lehet, hogy elkezdtünk egy önismereti folyamatot, dolgozunk magunkon a változás érdekében, de az eredmény lassan látszik. A szellemi, lelki munka idővel átíródik sejtszinten is és a hormonrendszerünk is leköveti a változást, de ehhez több időre van szüksége.

A gyerekkorunktól kezdve működő testi, lelki, szellemi folyamatok megváltozása születhet apránként, következetes munka, egy váratlan esemény, egy erőteljes elhatározás, vagy átható élmény hatására és érezzük, hogy onnantól kezdve már mások vagyunk. Ennek a hullámzása és az új gondolatok és érzések ismétlődése elindítja sejt szinten is az új működést és már másképp, máskor termelődik az oxitocin, a dopamin, a szerotonin, a kortizol. Már változunk.

Felhasznált irodalom

Markus Heinrichs, Bastian von Dawans, Gregor Domes: Oxytocin, vasopressin, and human social behavior, Frontiers in Neuroendocrinology, 2009

Jennifer A. Bartz, Niall Bolger, Jamil Zaki, Kevin N. Ochsner: Social effects of oxytocin in humans: Context and person matter, Trends in Cognitive Sciences, 2011

T. R. Insel, L. J. Young: The neurobiology of attachment, Nature Reviews Neuroscience, 2001

Andreas Meyer-Lindenberg, Gregor Domes, Peter Kirsch, Markus Heinrichs: Oxytocin and vasopressin in the human brain: Social neuropeptides for translational medicine, Nature Reviews Neuroscience, 2011

Bánki Márta: A kötődés neurobiológiája, Magyar Pszichológiai Szemle, 2012

Kéri Szabolcs: A szociális megismerés neurobiológiai háttere, Magyar Pszichológiai Szemle, 2005