Se veled, se nélküled tánc – szorongó elkerülő kötődés és szorongó ambivalens kötődés a párkapcsolatban

Mindketten ugyanazt akarjuk: biztonságban, szeretni és szeretve lenni. Teljesen alap és rendjén lévő igény. Mégis, ha az egyikünk közeledik, a másik hátralép, aztán fordítva, utána egyre jobban elkerülve és kapaszkodva, erősítve egymásban a mélyen meghúzódó félelmeket.

Ez a dinamika arról szól, amit magunkkal hozunk a múltból. A kötődésről, amely gyermekkori tapasztalataink mentén szerveződik, és alapvetően meghatározza, hogyan kapcsolódunk másokhoz és önmagunkhoz.

A kötődési stílusok kialakulásáról és jellemzőiről ezekben az írásokban olvashatsz bővebben:

A kötődési minták jellemzői, kialakulása

Hogyan működtetjük a kötődési mintáinkat a hétköznapokban?

A kötődés láthatatlan térképe

A kötődéselmélet szerint a korai gondozói kapcsolatokból belső mintázatok alakulnak ki. Ezek a stílusok iránytűként működnek: meghatározzák, hogy mennyire tartjuk magunkat szerethetőnek, és mennyire látjuk a másikat elérhetőnek, megbízhatónak.

Ez egy mélyen beépült alapérzés, nem tudatos működés:

• számíthatok-e a másikra?
• fontos vagyok-e?
• biztonságos-e közel kerülni?

A bizonytalan kötődési minták – mint az ambivalens és az elkerülő – általában következetlen vagy érzelmileg nehezen elérhető gondozásból alakulnak ki.

A szorongó ambivalens kötődés: Ne hagyj el!

A szorongó ambivalens kötődésű ember alapélménye az, hogy a kapcsolat bizonytalan.

Gyermekként azt tapasztalhatta, hogy a gondozó néha elérhető, máskor nem. Ez a kiszámíthatatlanság felnőttként is megmarad:

• erős közelségigény,
• fokozott érzékenység az elutasításra ,
• állandó „hangolódás” a másik reakcióira.

Tipikus belső gondolatok:

Fontos vagyok neki… ugye?
Szeret még?
Ő is gondol rám, vagy csak én rá?
Vajon mit jelentek neki?

Tipikus párbeszédhelyzet:

–  Hítalak. Miért nem vetted fel?
–  Dolgom volt.
–  Biztos? Vagy csak nem voltál rám kíváncsi… Nem hívtál vissza.
–  Mert nem értem rá.

A kapcsolódás létkérdés.

A szorongó elkerülő kötődé: Ne gyere ennyire közel!

Az elkerülő kötődésű ember látszólag az ellenkező póluson áll, de a mélyben ugyanúgy jelen van a szorongás.

Az ő tapasztalata inkább az, hogy az érzelmi szükségletekre nem érkezett válasz, vagy a közelség túlterhelő volt. Ennek nyomán megtanulta:

• az önállóság biztonságosabb, mint a kapcsolódás,
• az érzelmek kezelhetetlenek lehetnek,
• a közelség veszélyt hordoz.

Tipikus belső gondolatok:

Jobb, ha nem bízom rá magam senkire.
Egyedül sokkal könnyebb.
Nincs nagyon szükségem másra.

Tipikus párbeszédhelyzet:

– Beszélhetnénk arról, mi van köztünk?
– Nem kell mindent túlgondolni.
– De nekem fontos lenne.
– Ennél többet nem tudok mondani.

Nem a kapcsolat hiányzik neki, hanem az a tapasztalat, hogy a kapcsolat biztonságos lehet.

Együtt a párkapcsolatban

Gyakran egymásra találnak, mert mindkettő számára a másik működése jelenti a gyermekkori, ismerős mintákat. Olyan helyzeteket keresünk (tudattalanul), amelyek hasonló érzéseket keltenek, mint amiket gyerekként átéltünk.

A szorongó ambivalens számára az elérhetetlen partner az ismerős, a szorongó elkerülő számára a dinamika, melyben hátra tud lépni, ha már sok, szintén ismerős.

És így kialakul egy önfenntartó működés.

A húzd meg – ereszd meg tánc

Ez a kapcsolat gyakran egy ciklikus mintában működik:

1. Az ambivalens közeledik
   Több figyelmet, több kapcsolódást szeretne.
2. Az elkerülő visszahúzódik
   Túl soknak érzi az intenzitást.
3. Az ambivalens felerősödik
   Még inkább kapaszkodik, mert veszélyt érez.
4. Az elkerülő még távolabb megy
   Bezár, elnémul, vagy racionalizál.

Ez a kör újra és újra lefut.

Mit élnek át belül?

A felszínen gyakran vita, félreértés, sértettség látszik. De a mélyben két nagyon hasonló érzés dolgozik:

• félelem az elutasítástól (ambivalens)
• félelem önmaga elvesztésétől (elkerülő)

Mindkettő a biztonság hiányáról szól.

Mi tartja fenn ezt a dinamikát?

Megszokás

A fájdalmas dinamika is ismerős, és az ismerős biztonságosabbnak érződik, mint az ismeretlen. Ezért még ha rossz is, nem idegen, hanem valahogy otthonos.

A kölcsönös triggerelés (egymás működésének aktiválása)

A két fél folyamatosan beindítja egymás mintáját:

• az ambivalens fél közeledik, az elkerülő távolodik
• az elkerülő távolodik, az ambivalens még jobban kapaszkodik

Ez egy önmagát újratermelő kör.

A remény

A kapcsolat nem folyamatosan rossz, hanem időnként van közelség, megélhető intimitás. Ezek a jó pillanatok reményt adnak az ambivalens félnek („most végre működik”), az elkerülőnek pedig elég közelséget adnak úgy, hogy még ne érezze túl soknak.

Ez a váltakozás erősen hozzáköti a feleket a kapcsolathoz, traumakötés épül.

Hiedelmek megerősítése

Mindkét fél hoz egy belső alaptörténetet, és a kapcsolat ezt folyamatosan igazolja:

• szorongó ambivalens: küzdenem kell a szeretetért,
• szorongó elkerülő: jobb nem túl közel kerülni.

A kapcsolat így nemcsak fennmarad, hanem igazolássá válik a saját működésükre.

Az intimitástól való (rejtett) félelem

Nem csak a szorongó elkerülő partner fél a közelségtől, hanem a szorongó ambivalens is, csak másképp (ha megnyílok, el fognak hagyni).

Ez a dinamika lehetővé teszi, hogy ne alakuljon ki valódi, stabil intimitás, miközben mindkét fél azt élheti meg, hogy kapcsolatban van.

A változtatás nehézsége (önismeret hiánya)

Amíg a felek nem látnak rá a saját mintájukra, addig automatikusan újrajátszák ugyanazt.

A dinamika fennmaradásának kulcsa a fel nem ismert működés, a rögzült minták.

Mi a megoldás?

A változás első lépése az, hogy felismerjük nem a másik a rossz, hanem a mintázat fájdalmas.

A kötődési sebek több szinten gyógyulnak: önismereti munkával, tudatosítással és új tapasztalatokkal.

Ami segíthet:

1. A mintázat felismerése
   Most megint ugyanazt ismételjük.
2. A szükségletek kimondása
   Nem vádaskodva, nem hibáztatva:
   – Amikor nem reagálsz, bizonytalanná válok.
3. A másik világának megértése
   A szorongó elkerülő nem közönyös, hanem túlterhelt.
   A szorongó ambivalens nem sok, hanem fél.
4. Kis lépésekkel kezdeni

• egy kicsit több elérhetőség a szorongó elkerülő részéről,
• egy kicsit több önszabályozás a szorongó ambivalens részéről.

A kapcsolat lehetősége

Fontos kimondani: ez a páros nem rossz kombináció. Sőt.

Ha van benne tudatosság és kölcsönös munka, akkor:

• a szorongó ambivalens megtapasztalhatja, hogy nem hagyják el,
• a szorongó elkerülő megtapasztalhatja, hogy a közelség nem veszélyes.

Ez pedig lassan – nagyon lassan – biztonságosabb kötődés felé mozdíthatja mindkettőjüket.

Oka van annak, ki tetszik meg, kihez vonzódunk. A kapcsolataink nem véletlenszerűek. Mintázatok, történetek, korai élmények szövődnek bennük össze. És bár ezek a minták erősek, nem véglegesek. Önismerettel, kölcsönös tisztelettel és igyekezettel elindulhat a változás és megszülethet egy szép kapcsolat lehetősége.

Felhasznált irodalom

Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái – A klasszikusoktól napjainkig, Animula Kiadó 2015

Hámori Eszter: Kötődéselmélet régen és ma, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2013

Lukács Liza: Hogyan szeretsz? – Kötődési sebeink gyógyítása, Kul